Hana Awashima. Seri Awashima húga. Nem mellesleg egy igazi bajkeverő. De egyszer valami olyan helyzetben találja magát,amit már nem tudirányítani.

<< --- AZ ISMERTETŐÉRT KATTINTS A TOVÁBBRA. --- >> 

Egy nap találozik egy csoportal, és valami furcsaságot fedez fel...

"- Te nem vagy a HOMRA tagja. Nincs rajtad a jelem.

- Tudom.

- Akkor miért van erőd? - szólt közbe a gördeszkás gyerek.

- Én is ezt szetném tudni. - vigyorodtam el."

...Amiről még a nővére sem tud...

"- A nővérem toál ki fog boulni. - kezdtem el nyafogni,miközben a hajamba túrtam.

- Miért, ki a nővéred? - kérdezte a szőke, akinek elfeljtettem a nevét. Mondjuk lehet, hogy szőkének kéne hívnom, mert az épületen belül, TÉLEN is napszemüveg van rajta. Szegény, biztos olyan klinikai eset, mint én.

- Seri Awashima.

- MIII?! - kiáltott fel szinte mindenki az épületben."

...De az igazságot nem lehet eltitkolni...

"- Mit keresel itt... Hana? - döbbent le teljesen, miközben magabiztos álarca semmivé foszlott. 

- Szimplán egy családias összeröffenésre jöttem. Hogy vagy? - mosolyodtam el angyallian."

...Miközben szerelmek szövődnek...

"- Vajon milyen érzés lehet úgy szertni valakit, hogy még a lelkedet is eladnád érte? - kezdtem elhangosan gondolkoni, majd elnevettem magam. - Bocs, bocs. Nem akarom lökni itt a nyálas dumámat.

- Én azt hiszem, tudom milyen érzés. - nézett mélyen a szemembe, miközben a kezét összekulcsolta az enyémmel.

- Klassz, és ki a szerencsés? - kérdeztem, mire leborult az asztalra."

...És barátok vesznek oda...

"- Totsouka... Totsouka meghalt! - lihegett az ablakom előtt Rikio.

- Hahaha, ez egy nagyon szar vicc. - ráztam meg a fejem, miközben éreztem, hogy a szívemet nyomó kő csak még nehezebb lesz. Nyeltem egy hatalmaat,majd ismét Rikio-ra néztem. Még a szemüvegén kesztűl is láttam a könnyeit. Amilyen gyorsan csak tudtam, eligazgattam az ágyamat, hogy Seri azt higyje, alszok. Kimásztam az ablakon, majd Rikio-val együtt futottam a HOMRA főhadiszállására, miközben a könnyek elhomályosították a tekintetem."

...Hogy egy új végzete legyen a Vörös Királynak.

"- Mikoto... Köszönöm, hogy megmutattad nekem a család jelentőségét. A világ színes oldalát. - mondtam, miközben egyre mélyebbre zuhantam a sötétségben. - Köszönöm... Hogy a vörös királyt szolgálhattam..."